Geex.hu interjú

A napokban a Geex.hu, egy videojátékokkal foglalkozó honlap stábja készített velem egy interjút. A srácok egy League of Legends-szel kapcsolatos meseíró pályázatot indítottak, amihez mi nagyon szívesen biztosítottunk nyereményeket, aztán végül odáig fajult a dolog, hogy interjúztunk is egyet. Beszéltünk a LoL-ról, a Riotról, zenélésről és az élet nagy dolgairól úgy általában, ezért úgy gondoltam, érdemes lenne ide is kitenni. Köszönöm a lehetőséget!

Az alábbiakban a Geex.hu cikke következik egy az egyben.


A képért köszönet a kecskeméti Real Gamersnek

George Roth, vagyis György volt az első hazánkból, aki a Riot Games-hez került Dublinba, ezzel segítve a League of Legends magyar fejlődését. Emellett saját zenekarát és különböző projektjeit igazgatja. Kikérdeztük, hogyan került a Riot-hoz és betekintést nyerhettünk a mindennapjaiba.

Már egy jó ideje Dublinban élsz és dolgozol. Milyen feladatokat kellett és kell ellátnod a cégnél?

— Teljesen hihetetlen, de lassan négy éve már, hogy a Riot Games-hez igazoltam Dublinba. Eredetileg a magyar fordítás elkészítéséért vettek fel, és a terv az volt, hogy a megjelenésre négyen leszünk magyarok itt Írországban. Sajnos a fordítás csiszolgatása alatt azonban hiába próbálkoztunk, nem sikerült megtalálni a megfelelő embereket, úgyhogy úgy döntöttünk, nem várunk a végtelenségig: inkább megjelentetjük a magyar verziót, és az abból eredő érdeklődést használjuk fel arra, hogy sikerüljön kifogni a többieket. A megjelenés előtt sikerült rátennünk a kezünket Cécidog kollégára, aki óriási segítség volt, nélküle nem is tudom, hogy lehetett volna összehozni a dolgot. Így is hónapokon át heti hét napot dolgoztunk, sokszor hajnali 1-2-ig… azonban mindenképpen megérte a munka. Eszméletlen volt látni, ahogy a Riot-ban különböző emberek Los Angelestől Szöulig milyen önzetlenül segítenek abban, hogy a magyar verzió elkészüljön, a magyar játékosok hozzáállása, aktivitása és rengeteg segítsége pedig aztán végképp minden várakozásunkat felülmúlta. Azóta pedig már tényleg megvagyunk négyen, Céci mellett Flymojo és Arwyll is csatlakozott a csapatunkhoz — sőt, munkánk gyümölcseként megkaptunk néhány környező országot is, hogy próbáljunk az ott lévő játékosoknak, szervezőknek segíteni.

Hogyan látod a hazai LoL alakulását? Biztos vannak statisztikák, mércék a Riotnál, amik követendőek, amikor a játék új területre tör be komolyabban. Hogyan teljesít Magyarország?

— Magyarország LoL-ügyileg nagyon jól teljesít: bár egy 80 milliós Németországban vagy egy 65 milliós Franciaországban érthetően több játékos van, a magyar játékosok száma a hivatalos magyar megjelenés óta csaknem megkétszereződött. Magyarország már a megjelenéskor is az egyik legaktívabb országnak számított Európában (ez alatt a népesség és az aktív játékosok arányát értem), és azóta ez a szám pláne kilőtt az űrbe. A magyar játékosok száma tehát rengeteget nőtt, nagyon aktívak is a magyarok, de természetesen mindig van hely a növekedésre, csiszolgatásra. Reméljük, ez csak a kezdet!

Mi az, ami még nagyon hiányzik a hazai LoL közösségből? Eljuthat-e oda Magyarország, hogy megélhetésszerűen versenyezhessenek itthon is a játékosok?

— Igen, mi a csapatban nagyon is hiszünk abban, hogy eljuthat erre a szintre Magyarország. Jelen pillanatban szerintünk két nagy probléma miatt nem vagyunk még ott. Először is, a közösség néha sajnos nagyon képes saját maga ellen harcolni. Hatalmas tisztelet a kivételnek, de a híresebb játékosok, tartalomgyártók, kommentátorok, stb. esetében sokszor érezzük azt, hogy ezerrel megy a biliben a vihar, és néha inkább megfojtanák egymást egy kanál vízben, ahelyett, hogy egymást segítenék, támogatnák. Ha egy-egy VIP jegyért képesek vagyunk óriásiakat problémázni, mi lenne itt, ha megjelenne egy komoly szponzor, aki megélhetési lehetőséget kínálna? És ezzel elérkeztünk a másik problémához: amíg a szponzorok nem látnak olyan valakit vagy valakiket, akik tökéletes tartalmat gyártanak, óriási elérésük van, és ami a legfontosabb, folyamatosan profi, pozitív hozzáállásúak és rendben van az értékrendjük is, addig hiába várjuk egy nagy banktól vagy mobilszolgáltatótól, hogy megjelenjen a színen. Szerintem azonban szépen lassan haladunk efelé, a Riot-tal pedig mi is igyekszünk ezen egyre többet segíteni. Remélhetőleg a következő egy-két évben ebből már látszani is fog valami.

Te voltál az első, aki Magyarországra terelte a LoL-t. Mint játékos vártad, hogy megjelenjen egy álláslehetőség a Riotnál. Miért szerettél volna ebbe is belevágni?

— Ne viccelj, a LoL a kedvenc játékom! Emlékszem, amikor csak tehettük, nyomattuk tesómmal a 3v3-at még a régi Kanyargó rengetegben, ahol Tryndával baromira nem lehetett mit kezdeni, közben pedig persze folyton nézegettem az állásokat a játékot fejlesztő Riot Games-nél. Abban az időben többek között egy svéd internetes focijátékon dolgoztam, és mivel jók voltak a számaink, mindenképp ki szerettem volna próbálni magam egy komolyabb játékon is. Aztán egyszer, mikor már egy jó ideje nem néztem rá a Riot honlapjára, anyukám véletlenszerűen rákérdezett, hogy mi van azzal a céggel, amiről meséltem, hogy milyen jó lenne velük dolgozni… úgyhogy innen is köszi, anya, hogy eszedbe jutott!

Rengeteg dologgal foglalkozol jelenleg, de ez elmondható a múltadról is. 2012 előtt, amikor még nem volt tervben a Riot, milyen irányba tartott az életed? A sok projekt közül, amiben részt vettél, volt-e olyan irány, amerre el szerettél volna indulni? Vagy sosem akartál megállapodni egy úton?

— Az egy úton való megállapodás szerintem a mai világban már nem igazán működik. A világ folyamatosan változik, mindig újabb és újabb lehetőségek merülnek fel. Ennek persze megvan a pozitív és a negatív oldala is: ma már nehezen elképzelhető, hogy valaki harminc-negyven évet ugyanabban a munkában húzzon le, és ez bizony azt jelenti, hogy az a fajta biztonság, ami régen megvolt, mára igencsak lecsökkent. Cserébe viszont egy csomó izgalmas dolog van, amivel foglalkozni lehet. Ha az ember pozitív hozzáállással, kitartóan dolgozik, biztos, hogy nem fog unatkozni. Mielőtt a Riot-hoz igazoltam volna, volt egy kis honlapkészítő cégem (ami igazából olyan kicsi volt, hogy csak én voltam benne!), valamint egyre nagyobb koncerteket adtunk a modernrock-zenekarunkkal, a Just Anotherrel.

A Riotos munkádon kívül hogy marad idő a többi elfoglaltságodra? Gondolok itt például a zenekarodra vagy a honlapkészítő cégedre.

— Őszintén szólva nehezen marad másra idő. A honlapkészítést teljesen feladtam, már csak a saját kis honlapomat gondozgatom néha, a Just Anotherrel pedig időnként koncertezünk egy óriásit, ha Budapesten járok és többiek is ráérnek… de azt azért nem mondanám, hogy túlságosan aktívak lennénk. A zenélés nagyon tud hiányozni néha.

Szerencsés embernek tartod magad. De ahogy a szlogen tartja, aki nem játszik az nem is nyer. Volt olyan projekted, amibe belebuktál? Vagy nem úgy sikerült, ahogy szeretted volna?

— Sok mindennel foglalkoztam már, és ebből nagyon sok minden nem jött össze. Szerintem az életben nagyon kevés embernek alakul minden elsőre tökéletesen, de ez nem is baj. Ahogy Einstein mondja például, “Aki még sosem követett el hibát, valószínűleg még sosem próbált semmi újat”. A megoldás annyi, hogy egy bukás után tanulni kell a hibáinkból, megemelni a kalapunkat, és tovább próbálkozni — persze ez irtó nehéz tud lenni néha, ezt mindenki tudja, aki rankedezik. Nekem a Riot előtt volt egy főszerepem az Operettszínházban, ami végül nem jött össze, dolgoztam közép-európai felelősként egy világméretű tehetségkutató fesztiválon, ami szintén nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, sőt, ha most a Just Anothert nézzük, a zenekarral sem úgy megy a szekér, ahogy álmaimban elképzeltem. És ez ráadásul pont miattam van.

Végezetül: Vannak további terveid a Rioton túl? Vagy megtaláltad azt a helyet, ahol kiteljesedhetsz?

— Rengeteg tervem van! A jövőben mindenképpen szeretnék többet zenélni, és töröm a fejem egy tehetséges, de szerényebb sorból származó gyerekek megsegítését célzó projekten is. Ezek viszont mind olyan ötletek, amelyeket a Riotos tennivalóim mellett szeretnék megvalósítani. A Rioton túl egyelőre nincsenek terveim, és jelenleg nem is gondolkozom azon, hogy eljönnék a cégtől, vagy hogy mi lesz utána — főleg azért, mert a Rioton belül is rengeteg lehetőség van, és nekünk is egy csomó izgalmas tervünk van készülőben. Reméljük, ha mondjuk egy év múlva ismét interjúzunk, már arról fogunk beszélgetni, hogy a mostani titkos terveink hogy valósultak meg, és hogy mennyire tetszenek neked, no meg a többi játékosnak!

Köszönjük az interjút!

Én pedig köszönöm a lehetőséget, srácok!


Nyilatkozat: a honlapon lévő cikkek kizárólag az én személyes nézeteimet, ötleteimet, meglátásaimat, stb. tükrözik, és bár hasonlóak lehetnek természetben, koncepcióban vagy elgondolásban, semmilyen körülmények között, semmilyen kérdésben sem tükrözik a Riot Games, a Just Another, a Managerzone vagy bármely más cégek vagy személyek álláspontját. További információkért kattints ide.

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS