Egy jó kis League of Legends-meccs?

Riot Daedalus on LoLKing
Kattints ide, ha érdekel, hogy állok épp

Az idézőnevem Riot Daedalus, és általában az EUNE szerveren találsz meg, mert Magyarország régió szerint oda tartozik, és ott található a magyar játékosok túlnyomó többsége is. 2010 óta játszom a LoL-lal, a 2015-ös előszezonban pedig általában a felső ösvényen hősködve sikerült felmásznom az Arany ligába. Oké, két nappal lekéstem a bulit a diadalmas kinézetre és a többi dologra, de a lényeg, hogy összejött! A resetelés után a 2015-ös szezonra visszakerültem Ezüstbe, úgyhogy idén az a terv, hogy visszajussak Aranyba, ezúttal remélhetőleg időben!

2010 karácsony estéjén, mikor már mindenki elment aludni a nagy ünneplés után, én meg még nem voltam különösebben álmos, kerestem egy új játékot, amivel el lehetne ütni az időt. Mivel abban az időben elég sokat DotÁ-ztunk a tesómmal, nagyon kíváncsi lettem, mikor találtam egy olyan, teljesen ingyenes játékot, ami többé-kevésbé hasonlított rá, de volt benne rendes meccskeresés, és ami számunkra talán még fontosabb volt, egy 3v3 pálya is. Ez azt jelentette, hogy még úgy is jó esélyünk volt szép eredményeket elérni, hogyha a harmadik csapattársunk esetleg nem is volt egy világverő überbajnok. Abban az időben rengeteg Rivent, Mundót és Mordekaisert játszottam, és nem is igazán tettem tiszteletemet a League of Legends fő pályáján, az Idézők szurdokában egészen 2012-ig, amikor is csatlakoztam a Riot Games csapatához, azokhoz a srácokhoz, akik magát a játékot fejlesztik.

Miután elkezdtem dolgozni a Riotnál, gyorsan bele kellett szoknom a Szurdokba, és hogy őszinte legyek, ez nem volt túl könnyű hadművelet. A meccsek korai szakaszaival nem volt különösebb probléma: a Kanyargó rengetegben általában szólóösvényen játszottam, a Szurdokban pedig mindig igyekeztem a felső vagy a középső ösvényre menni, tehát itt nem volt olyan nagy különbség. A problémák akkor kezdődtek, amikor beindultak a csapatharcok, a nagy célpontok, és a taktikai döntések... na, akkor sokszor lövésem sem volt, hogy mit kéne tenni. Szép lassan persze beleszoktam a dologba, míg végül a 2013-as szezonban nekiálltam rangsorolt meccseket játszani, és az Ezüst ligáig jutottam, valószínűleg elég borzasztó játékkal. 2014-ben kicsit több rangsorolt meccsen vettem már részt, összetört szívvel lecseréltem Rivent Dariusra, és végül két nappal a szezon zárása után feljutottam az Arany ligába. Most már hatezerrel veszem az őrszemeket is, úgyhogy meglátjuk, mi lesz 2015-ben! Például visszahozhatnám Rivent. Hát, meglátjuk.

Nagyon szívesen elfogadom a barátfelkéréseket és játszom meccseket bárkivel, akinek van kedve csapatni, valószínűleg azonban rengetegszer furának tűnhetek, és úgy látszódhat, mintha nem fogadnék el egy felkérést sem. Ez azért van, mert a barátlista mérete 325 főre van korlátozva. Időnként kitakarítom azokat a játékosokat a barátlistámról, akiket már egy ideje nem láttam, úgyhogy érdemes időnként megpróbálni felvenni, ha egyszer nem igazolnám vissza a felkérést – szívesen játszom vagy beszélgetek bárkivel a kliensben!

Találkozunk az Igazság mezőin!